"A fejlődésről ennek a világnak az a nézőpontja, hogy jól meg kell ítélned, hogy hol tartasz, aztán ki kell választanod a helyes célt, ami szintén valaki ítéleteivel egybe kell, hogy vágjon, aztán addig kritizálod magad, és erőlteted az új, helyes nézőpontot, amíg valamire nem jutsz.
A legcsodásabb az egészben, hogy az ítéleteid, nézőpontjaid magadról köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Magyarán, nem az vagy ,akinek hiszed magad. Azok a dolgok például, amikért bántod magad, sokszor az erősségeid. A dühöd lehet a potenciálodat rejtő megzavaró beültetés, vagy visszajelzés arról, hogy hazugságot észlelsz. A félelem is erőd takarása. Bármilyen érzelmi, gondolati zűrzavar lehet a környezeted érzékelése.
Mi lenne,ha nem abból indulnál ki, hogy el vagy cseszve, és ki kell javítani téged, mert rossz vagy? Mi van, ha a világ nem egy nagy tükör, ahogy rengetegen állítják? Mi van, ha csak egy pillanatra megengedésbe kerülsz azzal, ahogy vagy, aki vagy? Mit választanál akkor?" Forrás : Palacsko András



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TELJES KÖNNYEDSÉG ÉS A TÚL SOK PÉNZ