Szarnyalas a tudatossag utjan access consciousnessel Andival

‼️ ‼️ ‼️ A FÉLELEM MINDIG HAZUGSÁG ‼️ ‼️ ‼️ Kérlek tudd, hogy a félelem, egy végtelen lény számára, mindig hazugság! Mindig hazugság. Mindig hazugság. Még egyszer – a félelem mindig hazugság. A félelem, vagy valaki más nézőpontja, vagy egy beültetett nézőpont, ami arra hivatott, hogy ne vedd észre azt, amit igazán szeretnél, azt ami megváltoztathatná a valóságodat. Arra való, hogy meggátolja, hogy lásd mi van a felszín alatt, amit félelemnek gondolsz, ami az, ahol te vagy, a lényed, ami igazából vagy. A félelem lehet izgatottság is, amit összekeversz és félreértelmezel. Legtöbben így vagyunk vele. A félelem és az izgatottság fiziológiailag nagyon hasonló. És a legtöbb ember félreértelmezi az izgatottság csodálatos energiáját (amikor a szívverésünk felgyorsul, amikor szaporábban lélegzünk, és amikor valahogy fokozottan éberebbek leszünk) és összetévesztik a félelemmel. Óriáskerék - félelem vagy izgatottság? Hadd mondjak egy példát: Amikor Gary kisgyerek volt,...

KIÉ A VÁLTOZTATÁS EREJE? – Palacskó András Az Access eszközei, és úgy általában a tudatosság, bár alkalmasak hirtelen problémamegoldásra, mégis alapvetően arról szólnak, hogy felépíts egy olyan hozzáállást, egy olyan tudatosságot, éberséget, ami megadja neked a választás szabadságát, és az erőd felvállalását hosszútávon. Keresnek időnként emberek azzal, hogy tűzoltás szerűen, hamar-hamar csináljunk valamit, tegyek csodát. Senki életének a teremtése nem az én dolgom. A varázs lat forrása sem vagyok. Rámutatni tudok olyan pontokra, ahol képes vagy felfedezni valami mást, és belépni az erődbe, és ez időnként varázslatnak hat. Ezt is csak akkor tudom megtenni, ha van kérdésed és nyitottan felvállalod, megmutatod ami van benned. Olyan nincs, hogy “jöttem, szerelj meg”, meg olyan sem, hogy “mit látsz rajtam, miben kéne változnom?” Mivel nincs ítélkezés, nincs nézőpont arról, hogy neked milyennek kéne lenned, felőlem azt teszel és úgy működsz, ahogy akarsz! Ha ellenben megmutatod, hogy ...

"Fiatal fiúként mindig is tudtam, hogy más vagyok. Biztos vagyok, hogy a legtöbben éreztétek így magatokat... mélyen, legbelül volt egy bizonyosságod, arról, hogy valami különleges, egyedi benned, de közben vártad, hogy a világ visszaigazolja, hogy tényleg rendelkezhess vele. Gyerekként szinte bármit, valahogy bulissá tudunk tenni... akár vizisíelni tanulunk, mint a képen, amiket becsatoltam, akár a szüleinkkel egy várószobában unjuk szét az agyunkat. Gyerekként hányan csináltatok egy unalmas dologból játékot és hívtatok meg mindenkit, hogy veletek játsszon? Vagy találtatok ki hosszú autóutakon játszható játékokat? Vagy mondtatok vicceket, hogy feldobjátok a hangulatot? Hányan voltatok két lábon járó LEHETŐSÉG, kisgyerek korotok óta, amit sosem ismeretetek el??? Ez az, amit a világ minden táján látok. Olyan emeberket, akik elvesztették a gyermeki rácsodálkozásukat, ami valaha voltak, mert egy ponton bevették, hogy nem ez, ami az életüket teremti... inkább a ...

"Sokszor inkább elveszíted önmagad annak érdekében, hogy egy kapcsolatot létrehozz valakivel. Feladod önmagad más emberek nézőpontjai miatt. Azt gondolod, hogy ha tudod majd, hogy mik az igényeik, akaratuk és vágyaik, akkor majd képes leszel arra, hogy beteljesítsd azt a valamit, ami majd elégedetté teszi őket veled kapcsolatban. Vajon tényleg elégedettek veled? Nem lehetnek, mert nem elégedettek magukkal sem. Az emberek folyamatosan megpróbálnak létrehozni párkapcsolatokat, de ha nem vagy kapcsolatban a saját életeddel, akkor hogyan lehetnél valaki máséval? Ha magadért sem vagy jelen, akkor hogyan lehetnél valaki mással jelen? Ha majd törődsz magaddal annyira, hogy rájöjj arra, minden amit mások tesznek, az a saját választásuk eredménye kell legyen, akkor ez fog majd egy más valóságot teremteni számodra. Ez a valódi törődés. Mikor megengeded azt egy másik személynek, hogy pontosan azzá legyen aki, és pontosan azt csinálja, amit akar és nincs semmilyen nézőpontod ezekről,...